A Down Alapítvány története
A Down Alapítványt szülők és szakemberek hozták létre, ma, 2023-ban hivatalos bejegyzését tekintve 32. éves, de ha a hivatalos bejegyzést megelőző tevékenységet is beleszámítjuk, akkor már a 40-hez közelít.
Az első néhány évet lelkes önkéntesmunka jellemezte, de a rendszerváltással hirtelen megnőtt szülői igény és a jogi és gazdasági lehetőségek gyors növekedést / fejlődést eredményeztek. Mára 250 munkatárs és ugyanennyi megváltozott munkaképességű és értelmi fogyatékos dolgozó részvételével 25 helyszínen, 30 különféle szolgáltatást nyújtunk, napi gyakorisággal 300 gyereknek és felnőttnek, és heti / havi gyakorisággal további 300 főnek.
A Down Alapítvány küldetése
A Down Alapítvány értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gyermekek, fiatalok és felnőttek fejlesztését, önálló életvitelének támogatását tűzte ki céljául, annak érdekében, hogy lehetőleg minden értelmi fogyatékos gyermek családban nőhessen fel, felnőttként pedig a lehető legközelebb jusson az önálló élet megvalósításához.
A megvalósítás módja
Az alapítvány fenti célja érdekében a modern szociális munka elveit és eszköztárát alkalmazza egy olyan modell-szolgáltatórendszert fenntartásával, mely a sérült embert a születésétől idős koráig támogatja. Ez a modell-rendszer személyközpontú és személyre szabott és azt demonstrálja, hogy a sérülteket támogató hagyományos ellátó rendszernek (intézetek) vannak alternatívái. Vannak olyan, az integráción és inklúzión alapuló szakmai megoldások, melyek a sérült gyermeket nevelő családok, majd később a sérült fiatal és felnőtt ember életét azokon a pontokon támogatják meg, ahol egyedül nem birkóznának meg a problémákkal, vagy nehezebben boldogulnának. Ezzel lehetővé válik, hogy mindenki máshoz hasonló életet élhessenek tanulással, maximális fejlődéssel, pénzkereső munkával, saját élettérrel, saját családdal. Ez a fajta segítés a sérült embertől elvárja a tőle telhető maximumot, önbizalmat ad, önértékelésre és önbecsülésre tanít.
A tanulás szerepe az önálló életvitelben
A tanulás két okból került az alapítvány tevékenységének középpontjába:
- Az egyik az, hogy ezen a területen nincs kész tudás, az inklúziót szem előtt tartó szociális támogatásnak alig vannak előzményei Magyarországon, nem alakult ki az inkluzív környezet és társadalom kultúrája.
- A másik az, hogy a tanulás a fejlődés általános feltétele. A fogyatékos emberek befogadása, a teljes társadalmi inklúzió intenzív tanulás követel a fogyatékos személytől, a támogatását végző szakemberektől és a társadalmi közegtől. Ha tovább szeretnénk részletezni, akkor a családtól, az iskolától, a munkahelyektől, a szolgáltatásokat nyújtóktól, valamint a döntéshozóktól és jogalkotóktól. Vagyis mindenkitől.
Ha egy olyan világot vizionálunk, ahol az értelmi fogyatékos embereknek mindenki máshoz hasonlóan helye van, olyan szolgáltatásokat, melyeket ők is használni tudnak, olyan viselkedést és kommunikációt, valamint segítőkészséget, mely lehetővé teszi részvételüket a mindennapi élet területein, – akkor mindannyiunknak tanulni, gyakorolni kell a befogadás eszközeit, de mindenekelőtt el kell távolítanunk a gondolkodásunkból azokat korlátokat, elsősorban az előítéleteket, melyek ma megakadályozzák az inkluzív óvoda, iskola, lakóhely, munkahely, szabadidős programok, az inkluzív fizikai és társadalmi környezet megvalósulását.